2
El Presidio de Pamplona
(Pamplona fogház)
Pamplona, Spanyolország
Hidegvíz csapta a rabot a kőfalhoz, s olyan erővel tartotta ott, mint a tépőzár. Történt ez mindaddig, míg az őr el nem zárta a tűzoltócsövet, s aztán nézte, hogy esik le a kőre.
- Hola, Senor Payne! Buenos Días!
- Buenos días, seggfej! – Péntek óta be van zárva és immáron a harmadik reggel, hogy tűzoltócsővel ébresztik fel.
- Mi a baj? – kérzdezte az őr erős akcentussal. – Nem örül, hogy látni engem, eh?
Jonathon Payne feltápászkodott a kőröl s kinyújtózkodva alakot öltött magas testalkata. Jó formában lévő harmincas évei közepén járó férfi, néhány régi golyó sebein és pár foci sérülésen kivül a reggeli ébresztés volt a legkevésbé kedvelt része napjának. – Óh, nem önről van szó. Szeretem a két foga látványára ébredni minden reggel, de az ébresztője nélkül meglennék. Spanyolországban fekszem le és a Niagara vízesésnél kelek.
Az őr megrázta a fejét. Kevésbé tekintélyes testalkata és húsz centivel kisebb magassága ellenére az erős rácsok bátorságot öntöttek bele.
- Épp, mint egy elkényeztetett amerikai. Megteszek mindent, hogy ágyba hozzak zuhanyt és maga nem csinál mást csak panaszkodik. Holnap talán tűzoltócső helyett az ostorommal ébresztem.
- A fenébe is Ricardo. Nagyon huncut rendőr maga.
- Hogy érti, hogy huncut?
Payne mellőzte a kérdést és a cella rácsaihoz sétállt. – Sajnálom, hogy csalódást kell Önnek okoznom, de a főnöke igért mára nekem egy telefonhívást. Vagyis a követség hamarabb ittlesz, minthogy láthatnám az ostort és a hozzá illő bőr tangáját.
- Igen, biztos lenni benne, hogy eldobnak mindent, hogy megmentsék magát és barátját. Nevetett, majd továbbsétált a folyosón, rámutatva egy másik bezárt férfira – Hé hombre! Te vagy americano, nem?
- Én?- kérdezte a rab orrhangon. – Igen uram, az vagyok, Bullbocki, Texasból.
- És miért vagy börtönben?
A férfi enyhén elpirult. – Elkaptak, amint nyilvánosan pisiltem az egyik utcájukban.
- Úgy van! A pamplónai pisilő! Hogy is feldkezhedtem meg magáról! - Hangosabb nevetésbe kezdett miközben a rab nemi szervére mutogatott. – És mióta van itt maga és a kicsi senorja?
- Körülbelül két hete.
- Köztéri pisilésért? Payne morgott magában. – És a követség még nem jött a segítségére?
- Még minidg arra várok, hogy megjelenjen valaki tőlük. A követség lenn van Madridban, mi pedig jóval északabbra. Azt hiszem, nem jönnek túl gyakran errefelé.
- A kúrva annyát! – mormogta. Azt feltételezte, hogy a hétvége elteltével többet tud majd legjobb barátjáról David Jonesról, vagy legalább valaki elmagyarázza egyáltalán miért tartják fogva. De ebben már nem volt olyan biztos. Ha a texas-inak igaza van - Payne feleszmélt - valami sokkal drasztikusabbat kell majd tennie a kijutás érdekében, mert nincs az az Isten, hogy ő ott még sokáig rohadjon. Különösen, hogy nem tett semmit.
Három napja rácsok mögött és még mindig nem vádolták meg semmivel. Három átkozott napja!
A múlt héten történt. A pamplonai Fiesta de San Ferminen voltak, ismertebb nevén a nagy bikafuttatáson. Pár napja már a városban időztek iszogatással és a látványosságok felkeresésével töltötték a napokat, amikor hirtelen rendőrök törtek be a szállodába, teljesen elárasztva a helyet a hirtelen támadással.
Payne épp a vacsorához készülődött, amikor valaki berúgta az ajtaját. A helyi rendőrök voltak. Egy egész sereg. Törött angollal motyogtak valamiről, amit sok évvel ezelőtt csinált, még jóval a mostani út előtt. Semminek nem volt értelme, amíg egy pillantást nem vetett az előtérbe és meglátta Jonest bilincsbe verve. Akkor értette meg, hogy ennek csakis az előző munkájához lehet köze. A katonai munkájához. És ha tényleg ez a helyzet, akkor nagy zűr van, ami akár nemzetközi botrányhoz is vezethet.
A duó a MANIAC tagja volt, egy elit csapaté, amely a lázadás leverésére létrehozott elit egység, Tengerészgyalogosok, Hadsereg, Tengerészet, Légierők, Party Őrség legjobb katonáinak bevonásával (Marines, Army, Navy, Air Force, Coast Guard). Ahol épp egy személy visszaállitására volt szükség vagy a hagyományoktól eltérő hadviselésre, gerilla akciók megfékezésére, külfödi védekezésre, ők ott több szart láttak, mint egy proktológus. Mert egyeseket ők maguk okoztak. Titkos műveletek szerte a világon, olyan küldetésekben, melyet senki más nem tudott volna kezelni, vagy senki akikben meg lehetett volna bízni. A megbízások egyenesen a legfelsőbb szintről jöttek, magától a Pentagontól. Az ok egyszerű volt: minnél kevesebb ember tud a MANIAC-ról, annál jobb. Ők voltak az állam titkos fegyvere, az USA soha el nem ismert mumusa. Hiszen nem ismerhették el.
És pont ezért aggódott Payne. Ha olyasmiért tartóztattál le, amit a MANIAC tagjaként tett, vajon a segítségére siet-e a pentagon? Megengedhetné magának a negatív sajtó visszhangot?
Immáros háram napja egy szó nélkül.
Három napja, és az idő csak telik....
