3
Orvieto, Olaszország
(Rómától 100 km-re Észak-Nyugatra)
Dr. Charles Boyd eldobta kalapácsát és a kulacsáért nyult. Kitünő formában lévő ötvennyolc éves férfi, de a reflektorokból áradó hő brutális volt. Az izzadság patakokban csordogált le arcán.
- Isten a mennyben! – panaszkodott.
Maria Pelati mosolygott, de folytatta a munkát. A professzor éveinek felével fiatalabb volt, s legalább kétszer annyi energiával rendelkezett. Amíg Boyd a régész hagyományos öltözékétől szenvedett – világosbarna szövetnadrág, pamut ing, és hegymászó cipő – Pelati rövidnadrágot és pólót viselt.
Az elmult pár napot ásással, kutatással töltötték Orvietóban, mely közel kéthászáz hetven méter magasan fekszik, jóval a Paglia völgy szőlőskerjei fölött. A hely nehezen megközelíthetősége miatt a középkorban a pápaság biztonságos menedékeként szolgált. Egyházi iratok bizonyítják, hogy a római pápák Orvieto városát vatikáni vakációk helyszínévé alakították, otthont az otthontól, a Római Katolikus Egyház legviharosabb időszakában. Sajnálatos módon a papság megtiltotta a helyről készült bármiféle leírást vagy rajzot, mivel azok hasznos támpontot adhattak volna egy ellenséges támadás megszervezésébem. Ugyanakkor, a szóbeszédet nem lehetett megtiltani.
A legenda szerint egy város épült a felszín alá, – Orvietó katakombái – ahol az Egyház legfontosabb dokumentumait és legértékesebb műalkotásait őrizték. A legtöbb szakértő a legendát csupán egy részeg szerzetes tizennegyedik századi meséjének tartotta, de nem Boyd. Nemcsak, hogy hitt a létezésében, de minden szabadidejét annak felkutatására szentelte.
- Professore! Kislány koromban apukám sokat mesélt a katakombákról, ugyanakkor sohasem, mint létező városról, sokkal inkább, mint egy meséről, akárcsak Atlantisz városáról. – Pelati mély levegőt vett, kezével haját füle mögé tette, amit mindig is tesz, ha kissé ideges. – Szóval uram, azon tűnődtem, miért olyan biztos a katakombák létezésében?
Boyd néhány másodpercig mereven nézett, majd egy fél mosollyal enyhítette a feszültséget. – Higgyen nekem kedvesem, nem ön az első, aki megkérdőjelez. Mégis ki az, aki annyira őrült, hogy minden idejét a katakombák keresésére pocsékolja? Ugyanolyan, mintha a Lock Ness-i szörnyre vadászni.
Pelati nevetett. – Csak, hogy tudja, valószínüleg Loch Ness mellett sokkal hűvösebb lenne.
- Csak, hogy tudja, egy kicsit sem vagyok őrült.
- Soha nem mondtam, hogy az lenne.
- De gondolta. Ön lenne őrült ha nem tette volna meg.
Ismét füle mögé tette a haját. – Csak egy hajszál választja el a zsenit az őrültől és én meg soha nem láttam volna, annak jelét, hogy átlépett volna a másik oldalra... De természetesen ön inkább, hogy úgy mondjam, nehezen kiismerhető. De még mindig nem mondott nekem semmit a katakombákról.
- Ja igen, a katakombák. Mondja kedvesem, mit tud ön a Római Birodalomról?
- A Római Birodalomról? – kérdezte fejtörő tekintettel. – Elég sokat, azt hiszem.
A professzor csendben kivett néhány dokumentumot oldalsó zsebéből, a sötétben egy székért nyúlt és várta a reakciót, amit Peláti bizonyosan ad majd: - Santa Maria! - rikoltotta. – Ez római!
- Visszatérve a Római Birodalommal kapcsolatos kérdésemre. Azt hiszem nem volt teljesen egyértelmű.
Pelati rázta a fejét, majd figyelmét újra a dokumentumokra terelte. Első látásra egy jól kidolgozott alagútrendszerre hasonlított Orvietó utcái alatt. Nem a rajz vagy a térkép zavarta meg, sokkal inkább a nyelv, amelyen íródott. Latin volt, melyet sajnos nem tudott lefordítani.
- Ez eredeti? – kérdezte.
- Nézőpont kérdése. Őn egy Angliában talált tekercs fénymásolatát tartja a kezében. A fénymásolat nyilvánvalóan nem eredeti. A tekercs annál inkább.
- Angliában? A tekercset Angliában találta?
- Miért olyan meglepő? Julius Caesar sok időt töltött ott, ahogy Claudius császár is.
- De mi köze mindennek a katakombákhoz? Úgy értem a pápaság a Római Birodalom bukása után majd ezer évvel jött Orvieto városába. Hogyan kapcsolódik a kettő egymáshoz?
Pelati jártas volt a témában. XI. Gergely pápa 1378-ban bekövetkezett természetes halála után a megüresedett pápai széket VI. Orbán foglalta el. Több kardinális szerint a választás módja nem volt teljesen szabályos és egy második választást tartottak indokoltnak. A második választás eltérő eredménye megosztotta a Katolikus Egyházat, két tömbre oszva azt. Itália, Németország és Észak-Európa legtöbb állama VI. Gergelyben látta az új pápát, míg Franciaország és Spanyolország a második választás győztesét, VII. Kelement támogatta.
A rivalizálás a nagy nyugati egyházszakadás néven ismeretes, amely közel negyven évre osztotta meg az Egyházat, ezalatt a pápai szék komoly fenyegetésnek volt kitéve, mind a külső ellenfelek-, mind egymás támadásaitól. Ebből az okból kifolyólag a pápa sok időt töltött a védettséget jelentő Orvietóban, a magas fennsíkon. És itt volt a hely, ahol lávakőre épült város allatti legendás katakombáknak lennie kellett.
Boyd mosolygott tanítványa összezavarodott arckifejezésén. Esze ágában sem volt könnyíteni a történet megértésén, s megkérdezte: - Mondja kedvesem, volt már valaha a Római fürdő romjainál?
Pelati csak morgott zavarában: - Nem uram, miért kérdezi?
- Ah,- sóhajtott, visszaemlékezve a régies városra az Avon folyó mentén. – Ott fekszik a sziget kellős közepén, körülvéve az ókori Róma emlékeivel. Annyira szürreálisként hat. Tudja mi a legérdekesebb dolog benne? A fürdő még mindig működik. A meleg forrás ott bugyog fel a földből, és az épület még mindig büszkén áll. Ókori oszlopok emelkednek a menny felé az alattuk elterülő víz fölött. Na ez az, ami csodálatra méltó, ha belegondol.
A mesén összezavarodva Pelati fura arcot vágott. – Nem akarok goromba lenni, de mégis hova akar kilyukadni?
- Gondoljon bele kedvesem. A pápaság az 1300-as években használta védelemre a katakombákat. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ők maguk építették azt. Az ókori rómaiak jóval korábban ott voltak már, helyes? Úgy gondolom, ha képesek voltak egy kétezer év multán is működő fürdőt építeni, akkor bizonyára néhány alagutat is képesek voltak összehozni, amely hétszáz évvel ezelőtt még épen állhatott.
- Várjon! Szóval ezért nincs semmiféle feljegyzés a katakombák építéséről, mert már ott voltak, amikor a pápaság megérkezett a városba?
A professzor bólintott, rámutatva a kezében tartott dokumentumokra. – Amikor rátaláltam az erdeti tekercsre, azt feltételeztem csupán valami megtévesztés lehet. Úgy értem, mégis hogy a csudába lehet valódi? És akkor elkezdtem megvizsgálni, az eredmény pedig meggyőző volt. A felirat az egyházszakadás előtt több, mint ezer évre datálható, igazolva egyszer és mindenkorra, hogy a katakombák ténylegesen léteztek. Továbbá, hogy nem a középkorban épült a pápaság által. Az ókori rómaiak építették.
- Egy dátum! – kérdezte. – Mondani tud egy pontos dátumot?
- Amint tudja a radiokarbonos meghatározás nem ennyire pontos. A legtöbb, amit meg lehet tudni egy időintervallum. – Boyd kortyolt egy csepp vizet, ezzel is tovább fokozva a feszültséget. – A vizsgálatom szerint Orvieto katakombáinak építése Jézus életére tehetőek.
