7
Payne utoljára letartóztatásuk napján látta Johnest. Mindekttőjüket külön autóval szállították a büntetőintézetbe, megfosztva ruháiktól és értéktárgyaiktól az epület két külön részlegébe zárták el őket. Legfőképpen a személyzet védelme érdekében.
Mindezt pénteken, közel hetvenkét órával korábban.
Payne kiságyán ülve mérlegelte kövezkező lépését, amikor őrök egy csapata zavarta meg. Betódultak a celléba, kezeit és lábait is megbilincselték egy szerkezettel, amelytől úgy nézett ki, mintha a Bilincs és Mosoly filmből szökött Cool Hang Luke volna. A férfiak átlagos méretűek és átlagosan edzettek voltak, vagyis Payne kiszabadulhatott volna kezeik alól. De ő hagyta simán gördülni az eseményeket, hagyva magát berángatni egy elzárt szobába, ahol feltételezése szerint kihalgatják majd. Vagy megkínozzák. Vagy mindkettő.
A szoba közepén egy földhöz csavarozott fémasztal áll, minden oldalára nagy vaskorgokat hegesztettek a fogoly mozgásának korlátozására. Az őrök különleges elővigyázatosággal helyben leláncolták. Nagyon figyelmese egy Paynhez hasonló rab esetén. Ő volt A veszély. Amint elégedette, egy árva szó nélkül elhagyták a szobát. Semmi beszéd. Semmi utasítás. Semmi. A láncok csörgése és Payne szuszogása adott ki egyedüli hangot. A levegőben régi hányás bűze keringett.
Órákra ott hagyták, had izzadjon meg, és gondoljon bele a szörnyű dolgokba, amelyet vele tehetnek ott. Remélve, hogy majd megtörik. Nem tudták, hogy csak vesztegetik az idejüket. Tehetnek bármit Paynel, ami csak akartak, meg se érzi. Arra képezték ki, hogy ne érezze. A MANIAC tagjainak két lépéses kemény kínzási teszten is át kellett menniük: kínzást kiállni és kínozni. Payne kitűnő volt mindkettőből.
Így, ahelyett, hogy azon rágodott volna mi történhet vele, Payne más dolgokra fókuszált. Lekinkább mulbéli eseményekre. Minazokra a dolkokra, ami miatt a jelenlegi helyzetbe jutott.
Sajnálatos módon családi kötelezettségei miatt szándékánál hamarabb távozott a katonaságtól. Nagyapja, az ember aki felnevelte, eltávozott és ráhagyta a családi üzletet, a Payne Industries többmillió dolláros vállalatot. Payne nem szeretett volna részt venni benne, ez volt a katonasághoz csatlakozásának egyik oka, el akarta kerülni ezen kötelezettségeit. A személyiségét akarta felépíteni és saját maga hírnevet szerezni. A maga ura akart lenni. Nagyapja halálával mindez megváltozott. Hírtelen kötelességének érezte a haztérést és a cég vezetését. Mintha ez lett volna a sorsa. Az ő terhe.
A Payne Industries egy ameriki sikertörténet. Az ő kötelessége volt megvédeni az örökséget.
Nagyapja fiatal korában összekaparta minden megtakaritását és az Ohio folyó mentén nyitott egy kis gyárat. Az acélipar Pittsburg központtal úrja virágzásnak indult. A levegő fekete volt, a víz barna, de nagyapja kapott megbízásokat. Egyik pillanatban egy kelet-európai segédmunkás volt, a másikban már egy iparmágnás. A legsikeresebb lengyel amerikai az USA történelmében.
És most minden – a cég, a föld, a gazdagság – az unoka tulajdonában volt.
Egy tapasztalatlan kezei között.
Payne tudta, hogy ebben a világban ő nem járatos. A feladatait átpasszolta az igazgatótanácsnak és minden idejét és energiáját a jótékonykodásnak szentelte. Az első jótékonykodás? Igazából nem is volt az. Inkább egy befektetés. A hadseregből visszavonult David Jones számára elég tőket biztosított, hogy elindítsa saját vállalkozását. Jones régi álma volt egy nyomozóiroda létrehozása, amelyben Payne szivesen segédkezett. Úgy gondolta, miért ne? Nagyapja halála után Jones volt az egyetlen családtagja.
Persze mivel Payne fehér, Jones fekete, nem igazán hasonlítottak egymásra.
Mindenesetre, az első évben Payne nagyon boldog volt. Pénzt gyűjtött a Mario Lemieux Rákosokat segítő alapba, egyéb Pittsburgh-i jótákonykodással együtt, míg Jones a várost járta ügyfelek után. Esetenként Payne segitő kezet nyújtott egy-egy zaftosabb eset kapcsán, de leginkább mindketten saját dolgaikkal foglalkoztak.
A második évre Payne idegessé, hangyássá kezdett válni. Szeretett jó ügyeket támogatni, de úgy érezte több kell az élettől, mint golfversenyek megszervezése és elegáns partikon való elvegyülés. Hiányolta a MANIAC izgalmát. Az erein átfutó adrenalint, amikor az életét kockáztatta egy egy eset kapcsán. A piszkos munka okozta borzongást. Ezeket nem élhette át az üzleti világban, a legnagyobb sérülést egy papír vághatta rajta. Hogy ezt kompenzálja, állandó segítséget nyújtott Johnsnak. Ketten újra partnerek lettek. Változást hozva ezzel a földön, habár sokkal kisebb arányban, mint azelőtt. Régen túszokat szabadítottak ki, kormányokat állítottak vissza, most csalfa férjeket nyomoztak le és elveszett háziállatok keresésére indultak. Hatalmas visszaesés volt ez mindkettőjük számára.
Szabadidejükben, tettek, amit tudtak és mesterséges izgalmakat kerestek. Bármit, ami kicsit is hasonlított a régen érzet borzongásra. Ez tartotta őket formában. Cápákkal úsztak Ausztráliában, terepautóztak Brazíliában, zuhantak csukott ejtőernyővel Dél-Afrikában, mélytengeri felfedezésekben vettek részt Floridában.
És utoljára, bikákkal futottak Pamplonában.
Sajnálatos módon ez az esemény vezette őket jelenlegi helyzetükbe. Elhagyatottan a börtönben. Egyedül.
Adrenalinért jöttek Spanyolországba. Helyette bebörtönzést kaptak.
