8
Bizonyítéka nem volt rá, de Maria tudta, a professzor eltitkol előle valamit. Tipikus férfi, gondolta. Fontos dolgokban sosem bíznak egy nőben.
Ugyan már – könyörgött – mitt mondanak a jelek?
Boyd nevetve távolodott a kőtáblától: - Úgy érti nem tudja? Pff. . . Megesküdtem volna, hogy a latin alapvető akadémiai elvárás volt.
- Igen, de nekem ez nem tűnik hagyomás latinnak.
- Talán, mert nem az. A felirat, a nyelv egyik legelső formájában íródott, melyet kétezer éve használtak.
- Látja! Na ezért . . . Várjon! Ez azt jelenti, hogy ez a terem az ókori Róma korában épült?
Boyd helyeselt. – Úgy tűnik. Talán feljegyzésekhez használhattak egy elavultabb nyelvet, de nem sírokhoz és főleg nem ilyen nagyságúhoz. – Rámutattott a szűk folyosót tartó, előttük magasló árkádra. – Mindjárt biztosra mehetünk.
Körülöttük törtfehér színű falak, aprólékosan kifaragott árkád. Az árkád kövein Jézus Krisztus életéből vett jelenetekkel. A két alacsonyabban fekvő kőben, a kiugrókon: a megfeszített Jézus, amint római katonák a földröl felemelve állítják helyére a keresztet. A boltozati kövekeken Krisztus a kereszten lógva, lassan fogyóban életereje. A csúcsoknál lévő kiemelkedő két kövön Jézus halála előtti pillanatok elevenednek meg, a jelenet, amint ecetes szivacsot nyujtanak neki – a kereszt alatt virágzó virágok, valószínüleg az ujjászületést jelképezve – valamint halála, amint mellkasára hajtja fejét.
Furcsa mód a zárókő, az árkád legfontosabb része eltér a többitől. Ahelyett, hogy Jézus feltámadása vagy az Atya jobbrára való felemelkedése lenne, az árkád zárókövére egy férfi élethű faragása került. Egy nevető emberé. Arcának részletes kidogozottsága miatt több rész is nyilvánvalóvá teszi, milyen jól szórakozik: az ajkaira ülő mosoly, a könnyed csillogás szemein és pofájának arrogáns felemelkedése. Valami oknál fogva, gúnyosan nevet a lehető legalkalmatlanabb időben.
Maria felemelte a kamerát, hogy lefilmezze az árkádot: - Mi ez a hely?
- A felirat szerint a boltív egy dokumentáció. De elnézve az illusztrációkat, nagy esély van rá, hogy később szándékosan megváltoztatták, valószínüleg, hogy vallásosabbá tegyék az egészet. – Boyd kezét az alsó kőre tette, lekövetve annak vonalait. Végül megszólalt: - Mondja kedvesem, ki ölte meg Jézus Krisztust?
Váratlanul érte a kérdés, szüksége volt egy pillanatra a válaszhoz: - A rómaiak 33-ban.
- És miért ölték meg?
Maria forgatta szemeit Boyd háta mögött: - Miért kell neki mindenből kioktatnia?
- Árulás! – válaszolta Maria. Sok pap úgy gondolta elvei ellenszegülnek a római életvitellel. Rájöttek, hogy könnyebb Jézust megölni, mint szembeszállni fanatikusaival.
- Tudták Jézus halálakor, hogy ő volt az Atya fia?
- Természetesen nem. Ha tudták volna, nem feszítik meg.
Boyd bólogatott, egyetértve a válasszal. – Akkor meg miért vannak itt ezek a faragványok? Miért csinálnának az ókori rómaiak ekkora nagy ügyet, történelmük ilyen kicsi eseményéből? Ha úgy hitték Jézus egy hamis messiás – mint sok más előtte – miért szántak rá ennyire kiemelkedő művészi munkát, ilyen nagy felületen?
Maria felcsigázva tanulmányozta az ábrázolásokat és rájött Boyd jogosan utal valamire: Talán a művészi részek a rómaiak megkeresztelkedése után kerültek fel az árkádra. 300 körül is megemlékezhettek Jézus keresztrefeszítéséről, és még akkor is az egyházszakadás előtt jó ezer évvel vagyunk.
Boyd a központi faragást tanulmányozta, csodálkozva annak eleven kidolgozásán. Annyira pokolian élethű volt, hogy szinte hallotta a férfi nevetését. – Ha erről lenne szó, akkor miért nevet ez az ember a zárókövön? Hmmm? A rómaiak megölték Isten Fiát, de végül rájöttek mekkora hibát követtek el. Majd jóvátétel fejében átváltottak a názáreti vallására s halálát szánalmasan egy nevető alakkal örökítették meg . . . Nem hiszem, hogy ez lenne az igazság.
- Valószínüleg nem – ismerte el Maria.
Eltökélten, figyelmét az árkádra fókuszálta, próbálta megtalálni a közös pontot az őt körülvevő Jézus ábrázolások és az alak között. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, minnél tovább nézte a nevető férfi arcát, annál biztosabb volt benne, hogy ő már látta valahol. – Professore, csak nekem tűnik úgy, vagy önnek is ismerős az arca?
- Ugyanezt akartam megkérdezni öntől is. Annyira ismerős, nem?
Maria megerőltette az agyát, fejében végigfuttatva száz és száz történelmi alak képét. – Lehet olyan ismer, mint Octavian vagy Trajan? Vagy akár I. Konstantin, az első keresztény császár?
- Szükségem lenne egy ismertető könyvre, hogy biztos legyek benne. Bármelyikük lehet.
Maria grimaszolt, rájött az professzornak igaza van. – Hát, majd nekem beugrik. Talán nem vagyok a legjobb latinból, de egy arcot sosem felejtek el.
- Amint kitalálta, ne felejtse el megosztani velem is. Szeretném megérteni a felirat és a faragványok viszonyát. A kettő igencsek elgondolkodtat. Mégis mi a csudát akart a művész megosztani Kristuszról?
Ahogy tovább haladtak, Boyd lámpája egy hatalmas terembe világított be, feltárva egy a felső szinten lévő teremtől legalább háromszor nagyobbat. 20 x 10 méteres nagyságú tér, hatalmas felületeket beborító, kézzel faragott kövekkel, minden formában és méretben a Római Birodalom történelméből vett jelenetetkből. És a műalkotások itt még nem értek véget. A termet több sorozatnyi első századból való freskóval díszitették, hasonló témában és stílustban, mint a felső szinten látottak.
- Teremtőm! – zihálta Boyd. – Vetne egy pillantást erre a helyre? Az ókori Róma építészei valóban koruknál jóval előrébb jártak. Amint már korábban is említettem, szerkezeteinek nagy száma még ma is áll. Ugyanakkor, nagyon szerencsések vagyunk, hogy ez a hely nem semmisült meg fúrás, talajerózió vagy akár a tektonikus lemezek mozgása során. Egy kisebb földrengés örökre eltemette volna ezt a helyet.
A lehetőség hallatára is Maria szemöldökét ráncolta: - Mit szól, ha készítek néhány felvételt mielőtt valami hasonló bekövetkezne?
- Nagyon jól hangzik kedvesem. Az lehetőséget nyújtana számomra a későbbi vizsgálatokhoz.
Egy gomb érintésével, balról jobbra elkezdte dokumentálni a terem minden egyes részét, lassan a sötét sarkokig haladva. A freskókkal kezdte, ráfókuszált a színes ábrázolásokra mielőtt tovább haladt volna, majd a mennyezet tucatszámra befedő képek következtek.
Tudta, hogy valamelyik közülük magában hordozza minden idők legnagyobb felfedezését.
A titkot, ami megváltoztathatja az életét – és az emberiség történelmét – mindörökre.
