6
A vár hátsó odalán, a tegerpart mentén sétálva Nick Dial azonnal rájött, hogy a dán rendőrök soha nem lennének képesek megoldani ezt az ügyet. Hacsak nem akad egy szemtanú, amiről nem tud vagy éppenséggel ha egy biztonsági kamera véletlenül felvételt készített a gyilkosságról. Másként nem, a hanyag módszerük miatt képtelenek lennének bárkit is kereszttűzbe szegezni. Szóvicc nélkül. Nemcsak elmozdították a holttestet, de szinte semmit nem tettek a bűnűgyi helyszín védelmében.
Egy tökéletes világban, lezárták volna a teljes környéket, időszakos koordonokat építettek volna fel az illetéktelen személyek kizárására, valamit a széllökések kivédésére. Ehelyett a tisztek fel alá járkáltak a parton, mintha csak szabadságon lennének, felrúgva a port és otrombán mellőzve a bizonyítékokat.
- Elnézést, ön Mr Dial?
Dial jobbra fordult, a feléje közelítő jól öltözött nő irányába. A nő elővette jelvényét és Dial felé mutatta, hogy megnézhesse azt.
- Igen, én vagyok Dial. – megszólalt végre.
- Annette Nielson vagyok a koppenhágai NCB-től. Én közöltem telefonon az elsődleges jelentést.
Dial mosolygósan kezet fogott, kissé meglepődve, hogy a helyi szervek egy nőt küldtek egy ilyen kaliberü eset kezelésére. Nem mintha lett volna bármi baja a női nyomozókkal, mert nem volt, de tudta, hogy az Interpol végrehajtói tőle sokkal kevésbé szabad godnolkodásúak. – Örvendek Annette. Kérem szólítson Nicknek.
Annett bólintott miközben elővette kis jegyzetfüzetét. – Nagyon örülök, hogy ön itt van. Egy ideje próbálkozom elérni a helyi vezetőt, de mindig talál kifogásokat.
Tipikus, gondolta Dial. – Mit tud mondani az áldozatról?
- Fehér férfi, harmincas évei közepén, tetoválás vagy piercing nélkül. A halál beállta valamikor ma reggelre tehető, valószínüleg pirkadat körül. Szúrásnyomok a kezeken, lábakon és a mellkason, további sérülések az arcon és a szájon. Arra utal, hogy ütésekkel bírták engedelmességre.
- Tudjuk a nevét?
A nő nemlegesen vállat vont. – A helyi szervek levették az újlenyomatot, de eddig még nem tudok bármi eredményről.
- Behatolási pont?
- Valószínüleg a partról. A vár bejárati része jól megvilágított és örzött terület. Sajnálatos módon mire megérkeztem a helyi rendőrök sajátjaikkal fedték el a behatolók nyomait.
- Támadok létszáma?
- Többen. A kereszt túl nehéz egy ember számára.
- Valami egyéb?
- Hagytak egy üzenetet.
- Hagytak egy mit? Mutassa meg.
Annette elvezette a homokhoz közel, a füvön fekvő kereszthez. A holttest nem volt ott. – Az üzenetet diófába vésve a kereszt felső részére akasztva helyezték el, hosszú, vertikálisan rajzolt betükkel.
Dial hangosan felolvasta az üzenetet: - IN THE NAME OF THE FATHER. (AZ ATYA NEVÉBEN)
Közelebb térdelt, hogy jobban megvizsgálhassa a jelet. Minden betű vörös színű, tizenkét centiméter magas, kézzel festett. Nagyon ízlésesen megrajzolva. Mintha a gyilkosunk szabadidejében szépírás órákat vett volna. Közvetlenül miután befejezte az asztalos mesterséget. – Feltételezem, ez nem vér.
Vörös festék, - erősítette meg a nyomozónő. – Megpróbáljuk lenyomozni az összetételt és a gyártási helyet. Ki tudja? Lehet találunk egy vödörrel belőle valamelyik kukában.
- Kétlem. Ezt a jelet nem itt festették fel. A gyilkosaink hozták magukkal.
- Miért mondja ezt?
Dial közel hajolt a fához és egy mélyet szippantott: - Három okból. Először is a jelek megszáradtak, ami nyilván azt jelzi, hogy nem ma reggel festették fel őket. Túl nedves itt a környezet, hogy valami ilyen hamar megszáradjon. Másodszor, ha itt festették volna fel őket, szemetet hagytak volna maguk után. Erős szél söpör a part irányából, ami homokot fújt volna a festékre. Kizárt, hogy itt készült el. Ahoz túl formás.
- És mi a harmadik?
Dial feltápászkodott a gugolásból és fintorgott, tudva ez volt az első áldozat a hamarosan érkezők közül.
- A jel csupán a hab a tortán. A gyilkosok gúnyt űznek belőlünk. Az igazi mesterművük az áldozat és a gyilkolás módja. Erre kell összpontosítanunk.
Taps hangja érkezett a háttérből egy gúnyos szóval: Bravo!
Dial mély levegőt vett és megfordult. Kétsége nem fért hozzá, hogy a helyi rendőrparancsnok az. Oly sok esetben volt már dolga a hasonló idiótákkal, és mind egy kutya. Gúnyolódtak Dialon, mert ő volt az Interpol nagyágyúja, aki odapiszkol a füvükre. Probléma esetén, a rendszert kihasználva felhívta a közvetlen felettesét, s végül megcsókolhatták Dial fenekét – általában elég feltűnően – és aztán ugrottak, hogy kielégítsék minden kis szeszélyét.
De ma valahogy nem volt abban a hangulatban. Egy szarházihoz, aki azt se tudta, hogyan kezeljen egy bűnügyi helyszínt. Így, ahelyett, hogy hagyta volna a férfit beszélni, amilyen gyorsan tudott megfordult és egy felbőszített rinocéroszként parancsolt: - Mégis hol a büdös francba volt eddig? Már fél órája keresem mindenhol, de maga tulságosan betojt, hogy előbuljon.
- Hogy mondja?
Dial kicsapta jelvényét, körbemutatva mindenkinek fölfuvalkodott arccal: Ha maga itt a főnök, akkor maga az is, aki kerül engem.
- Nekem senki sem mondta-
- Mit? Hogy az Interpolt is bevonták az ügybe? Elég nehezen tudom elhinni, tekintve, hogy Nielson ügynök reggel óta a helyszínen van. Elmondása szerint a maga emberei mindent csináltak, csak épp nem segítettek.
A főnök Nielsonra nézett majd vissza Dialra, próbált kitalálni valami okosat, de Dial nem adta meg neki a lehetőséget. Már hallotta az összes kifogást és nem volt kedve újra végighallgatni őket. Az idő túl értékes egy ilyen gyilkossági esetben.
- El se kezdje nekem a joghatóságos lószart. Az áldozatot az öblön keresztül hozták ide, és a víz fele Svéd fennhatóság alá tartozik, amiből következik, hogy ez egy nemzetközi ügy. A nemzetközi azt jelenti Interpol, az Interpol azt jelenti: én. Érti ugye? Én! Ami azt jelenti, hogy szálljon le a magas lóról és mondjon el mindent, amit tudni akarok, vagy Istenre esküszöm felhívom Európa összes riporterét és közlöm, hogy maga miatt nem sikerült még mindig megoldani ezt az ügyet.
A férfi csak pislogott párat, bámult. Mintha még soha nem rúgták volna így szét a hátsóját.
- Oh, igen – Dial még hozzászólt – csak még egy dolog. Amint felcsücsülök a gépemre és itt hagyom ezt az instenverte országot, elvárom öntől és az embereitől, hogy Nielsen ügynököt a legnagyobb tisztelettel kezeljék. Az Interpolnak dolgozik, ami azt jelenti, hogy az én jobb kezem. Értve vagyok?
A rendőrfőnök bólintott Nilson ügynök felé, majd tekintetét ismét Dialra terelte.
- Szóval, van valamilye a számomra? Elég időt pazarolt már el az időmből.
A férfi csak morgott és hümmögött pár másodpercig, keresve a mondanivalóját. – Megvan az áldozat neve. Erik Jansennek hívták, harminckét éves finn.
Finnország? Az leglább ezerhatszáz kilóméter ide. Mégis mi a csudát keresett Dániában?
A férfi vállát vonta. Az irodánk jelentése szerint semmilyen feljegyzés nincs az országban való tartózkodásáról. Semmi féle.
- Annette – mondta Dial – hívd fel a központot és derítsd ki milyen helyeken járt az elmult évben.
Bólintott és már gyomta is a gyorstárcsázás gombot.
- Rendőrfőnök, amíg ő telefonál, engedje meg, hogy megkérdezzem: hol van a holttest?
- Átszállítottuk a halottasházba.
- Mielőtt vagy miután a büntényről képet készítettek?
- Hát – megváltozott hangon - az embereim megpróbálták újraéleszteni. Ennek a leggyorsabb módja a keresztről való levétel volt.
Dial grimaszolt. – Kérem mondja azt, hogy készítettek fényképet mielőtt leszedték a keresztről.
A rendőrfőnök bólintott és elsietett a képekért, vagy legalábbis ezt mondta. Igazság szerint, csak ürügyet keresett, hogy Dialtól megszabaduljon és nem volt szándékában visszajönni, amíg le nem nyugszik kicsit. Ez meg is felelt Dialnak, meghagyta a helyszín feletti rendelkezést neki és megelőzte, hogy a főnök hallja az Interpoltól érkező kulcsfontosságú információt.
- Róma – mondta az ügynöknő. – Jansen az elmult nyolc évben Rómában élt és nem Finnországban.
- Róma? Mi az ördögöt csinált ott?
- Az áldozatunk pap volt, aki a Vatikánban dolgozott.
